„Félúton” – Tuzson-Berczeli Péter festőművész tárlata

Összegzés, számvetés, pillanatnyi megmérettetés? Lendületvétel a további alkotó munkához? Mindez együttvéve tetten érhető Tuzson-Berczeli Péter Magyar Arany Érdemkereszttel kitüntetett festőművész „Félúton” – 25 év Dunakeszin című jubileumi tárlatán, melyet április 22-én nyitottak meg a DunArt Galériában.

Bár alkotásai közül többet korábbi városi szintű csoportos kiállításokon megismerhetett a közönség, eddigi munkásságát egységben, egészében most mutatta be először településünkön.

Peti Sándor fotóművész, a DunArt Képzőművészeti Egyesület elnöke, a tárlat rendezője és házigazdája azt is elmondta, hogy a művész képei közül több magántulajdonban van, összegyűjtésük időigényes volt. E munkához nagyban hozzájárult a VOKE József Attila Művelődési Központ munkatársainak segítsége, melyet ezúttal köszönt meg a jelen lévő Csoma Attila igazgatónak, önkormányzati képviselőnek. Ugyancsak elévülhetetlen érdeme az intézménynek, mint kiadónak az a rendkívül tartalmas katalógus megjelentetése, melynek lapozgatásával az érdeklődőknek nem csupán a festmények elmélyült értelmezésére nyílik lehetősége, de megismerhetik egy gazdag alkotói periódus jelentős állomásait is.

A tárlatnyitón a nagyszámú közönség soraiban jelen volt Tuzson Bence, a Miniszterelnöki Kabinetiroda kommunikációért felelős államtitkára, a körzet országgyűlési képviselője, a kiállítás védnöke, dr. Molnár György a város jegyzője, Szabó József önkormányzati képviselő, társadalmi kapcsolatokért felelős tanácsnok, Eich László tankerületi igazgató, dr. Csák Éva, a Dunakeszi Járásbíróság elnöke, Szakáll Lászlóné városunk díszpolgára s a képzőművészeti egyesület számos tagja.

   Meghallgattuk Dobai Szabolcs, a Farkas Ferenc Művészeti Iskola hegedűtanára elmélyült előadásában Johann Sebastian Bach Sarabande című művét. Ezt követően Tuzson Bence mondott köszöntőt.

  Bevezetőben Babits Mihály „Tudomány és művészet” című jegyzetéből idézett: „A művészet és tudomány legmagasabb foka a Tudatnak, amely az Élet testén nőtt…” „Kevesen vagyunk képesek arra, hogy a művészettel ki tudjuk fejezni azt, hogy honnan indultunk és hová tartunk, vagyis mi az élet célja. Nagyon örülök annak, hogy itt lehetek a kiállításon, és tanúja lehetek annak, hogy ez a magas fokú Én megjelenhet… Láthatjuk azt, hogy valami különös, egy hasonlattal élve, a francia sanzonok színkavalkádja jelenik meg. De ez csak látszólagos kavalkád, mert ha rátekintünk a képekre, láthatjuk azt a felsőbb ént, ami magában hordozza a múltat, a jelent és a jövőt. Tuzson-Berczeli Péter esetében a múlt köti Erdélyhez, a jelen Dunakeszihez és hát a jövő kifürkészhetetlen… A tárlat címe ellenére azt gondolom, már egy egész életművet láthatunk, ám a cím nyilván csak szimbolikus. Bizonyára lesz még olyan kiállítása a művésznek, amelyen gyönyörködhetünk újabb képeiben megindítva belső érzéseinket. S még akkor is csak félúton leszünk.”

   Tárlatnyitó beszédében Baky Péter, a Magyar Érdemrend Lovagkeresztjével kitüntetett festőművész elmélyült elemzést fogalmazott meg a művekről, s az alkotó személyiségéről. „Az alkotás közben a művész folyamatosan a rész és az egész tekintetében egyfajta egyensúlyra törekszik… Ez persze nem azt jelenti, hogy mi befogadók, a kép előtt állva, elgondolkodva, átérezve a műből áradó ihletettséget ne tudnánk magunkban hozzátenni, tovább képzelve, építve a mű jelentését tovább lendíteni szellemi, érzelmi töltekezésünket… Nagyon gondosan komponálva festi egymásra az újabb és újabb rétegeket… míg létre nem jön a kívánt, elhatározott s a megkomponált egyensúly, ki nem alakul az úgynevezett „lebegő transzparencia”. Természetesen van eme technikának neve is, mégpedig úgy hívjuk: pentimentó!… Ma majdnem minden alkotó művésznek, kivált képzőművésznek a hétköznapi ember számára elképzelhetetlen az élete, azokkal a nehézségekkel, melyekkel nap mint nap szembenéz. Persze ennek számos egyéb összetevője is van az általános vizuális kulturálatlanságtól a magán és állami mecenatúra szerepéig. Bár a napokban döbbentem rá, mint a Nemzeti Kulturális Alap kuratóriumi tagja, hogy milyen óriási összegeket költ az állam a kultúrára s mégis milyen kevés ez.” Beszéde végén szólt a művész családi hátteréről is, „amit ő maga is mindig első helyen említ, szerettei, gyermekei, s felesége személyében.”

   Végezetül az alkotó mondott köszönetet mindazoknak, akik a tárlat létrejöttében segítséget nyújtottak. Majd ismét Dobai Szabolcs hegedűjátékát hallgathattuk.

   A műalkotások a galériában (Fő út 110.) szerdán és pénteken 14.00-18.00 óra között május 31-ig tekinthetők meg.