Noha az ő sorsát nem Kertész Mihály rendezte, történetét nem az Epstein-fivérek írták, személyét nem Ingrid Bergman alakítja, nem bolondul érte Humphrey Bogart, viszont a zongorának az ő életében is rendkívül fontos szerepe van. Ezúttal Bergl Noémi, egy 23 éves csinos, Dunakeszin élő lány alakítja egy hónapon keresztül a főszerepet Casablancában. A marokkói világvárosban értük utol a rendkívül tehetséges fiatalt, aki a római zongoraversenyen elért 3. helyének köszönhetően egy hónapon keresztül heti hat koncertet ad egy spanyol szaxofonossal közösen.
– Ha azt mondom, Humphrey Bogart…
– Akkor azt mondom, Casablanca, vagy inkább Ingrid Bergman. Ugyanakkor őszintén remélem, hogy a marokkói világváros számomra nem az elválást és a menekülést jelenti majd, hanem egy pályafutás sikeres kezdetét.
– Mennyi időre hagyta el a családi fészket, hogy a casablancai közönséggel számos, kiváló zongoradarabot megismertessen egy 23 éves magyar hölgy előadásában?
– November 30-án utaztam ki, és kerek egy hónapon keresztül heti hat alkalommal adok koncertet az itteni közönségnek. Nagyon izgalmas időszak következik az életemben, ami akár döntő befolyással is bírhat további pályafutásomra.
– Kiknek a darabjait játssza Casablancában?
– Liszt, Schumann, Beethoven, Mozart, Rachmaninoff, valamint igazi hungarikumként Bartók Béla műveiből állítottam össze az egyórás koncertem anyagát. Egy biztos, mire a sorozat véget ér, az állóképességem sokat javul majd.
– Egyedül koncertezik, vagy netán zenekari kísértettel adja elő a műsorát?
– Egyedül játszom, ám maga a koncert két részből áll, ugyanis rajtam kívül egy Sevillából érkező spanyol szaxofonos is ugyanannyi időt játszik, mint én.
– Hogyan jutott ehhez a nem mindennapi lehetőséghez? Ugyanis ha jól tudom, nem minden utcasarkon áll egy impresszárió, hogy fiatal magyar tehetségeket karoljon fel, és juttasson ilyen remek feltételekhez?
– Ez pontosan így van. Egy spanyol hölgynek köszönhetem ezt a lehetőséget, aki egyrészt velem együtt járt a debreceni egyetemre, és mindent hallgattunk ott közösen, ami csak a zenéhez kapcsolódik, másrészt pedig hallotta, hogy a Rome 2012 elnevezésű zongoraversenyen, a 25 év alattiak viadalán a harmadik helyet szereztem meg 41 versenytársam között. Ő ajánlott be a casablancai koncertszervezőnek, aki nagy örömömre szerződtetett erre az egy hónapra. Nem titok, éppen ezért a római versenyprogramom is része a mostani egyórás műsoromnak.
– Alább olvasható, hogy eddigi tanulmányai során a zene, vagy inkább a zongora mindig is jelentős szerepet játszott. Ha csak egy nevet kellene kiemelni azok közül, akiknek rengeteget köszönhet, ki lenne az?
– Nagyon nehéz választanom, mert mindenkitől, aki csak tanított, nagyon sok dolgot tanultam. Ám az elsőség mindenképpen a pótanyai szerepben is jelesre vizsgázó dr. Domoszlai Erzsébetet illeti, aki az első zongoratanárom volt, és amióta mester és tanítványként elváltunk egymástól, azóta is kapcsolatban vagyunk, figyelemmel kíséri a pályafutásomat.
– Jelenleg a Szegedi Tudományegyetem zeneművészeti karának a hallgatója. Miként fogadták az intézmény vezetői és a tanárai azt, hogy a szorgalmi időszak végén, a vizsgaidőszak első hónapjában Ön Észak-Afrikában koncertezik?
– Nagyon hálás vagyok az egyetemen mindenkinek, ugyanis ahogy megkaptam ezt a casablancai lehetőséget, támogattak mindenben. A vizsgáimat januárban letehetem, így nem kell halasztanom.
– Családja miként fogadta, hogy a „kicsi” Noémi egycsapásra nemzetközileg is ismert, és remélhetőleg elismert zongoraművésszé vált?
– Fantasztikus családom van, akik nélkül biztos, hogy nem tartanék itt. Édesanyám és édesapám úgy talált egymásra, hogy mindkettőjüknek voltak már gyermekeik, és én lettem a közös pont. Azonban olyan szeretetben nevelkedtünk fel és élünk mind a mai napig, hogy például az a szó, hogy féltestvér, ismeretlen, ugyanis mind a négyen édestestvérként szeretjük és segítjük egymást. Nem titok, sokszor előfordul otthon, hogy amikor leülök gyakorolni a zongorához, szépen lassan beszivárognak a szobába, és házikoncert lesz a gyakorlásból. Sőt, nem egyszer volt rá példa, hogy a szomszédok is becsöngettek, ha meghallották, amint játszani kezdek.
– Hát most egy darabig nem élvezhetik a játékát. Tényleg, pont szilveszterkor érkezik haza. Lesz újévi házikoncert?
– Tényleg pont az év utolsó napján érkezem haza. Nem tudom, mi lesz akkor, csak annyit, hogy már szervezik nekem a meglepetésbulit szilveszterre.
– molnár –